TAKÁCS BEÁTA

Sokszor hallottam már, hogy az egész világ egy színdarab, amelyben az emberek csak szerepet játszanak. Én ennek ellenére azért szeretem a színészetet, mert megvalósíthatom önmagamat, illetve, hogy feszegethetem saját határaimat. Nem mindig ugyanabban a szerepben kell belehelyezkednem, amely megszokott és komfortos a számomra. Amikor egy új karakterek bőrébe bújok, mintha egy ablakot nyitnék: beáramlik valami ismeretlen fény, és megmutatja, hogy képes vagyok másképp érezni, másképp reagálni. Ezért szeretem a színészetet: mert úgy mutat tükröt, hogy közben meg is véd. A jelmez alatt könnyebb kimondani, amit egyébként elhallgatnék; a reflektorok fényében könnyebb megmutatni azt, amit a való életben sohasem merek.