ABONYI GABRIELLA

"A színész lét egy folytonosan változó identitás az életemben. Valamikor régen a sokszínűséget akartam Benne megélni. Máskor "embernevelő", a "világnak adni akaró" szándékot tulajdonítottam Neki. Idővel arra is rájöttem, hogy általa megtalálhatom a kapcsolódási pontot a lelkemhez. A színház a lélek reprezentációja. Hány maszkot kell mégis öltenünk, hány rögzített-épített idegen-anyagra van szüksége annak az egy "vékony alapnak", ahhoz hogy gyönyörűnek láttassa magát? Mivel döntök jól? Ha felruházom a lelkem színekkel, árnyakkal, vagy ha megőrzöm azt mesztelen mivoltjában? Örökérvényű válasz híján hivatott lettem tehát színésznek."